Október 32.

Fabiny Tamás elnök-püspök gondolatai az Evangélikus Élet magazin Égtájoló rovatában. Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Fabiny Tamás

Luther 1517. október 31-én a következő levelet írta a wittenbergi egyetem az évi rektorának, Balthasar Fabriciusnak, valamint rendfőnökének, Johannes Staupitznak:

Rector Reverendissime!

Carissime Pater!

Amint arról nyilván értesültetek, a mai nap folyamán a wittenbergi vártemplom kapujára kiszögeztem a búcsúval kapcsolatos 95 tézisemet. Meglehetősen sok munkám volt benne, így nagy megnyugvást jelent, hogy a magamra vállalt feladat végére értem. Kérem ezért a legtiszteletreméltóbb Rektor urat, valamint az én kedves gyóntató atyámat, hogy számomra most két hét szabadságot engedélyezni méltóztassanak. Szeretném fáradalmaimat kipihenni.

Wittenbergben, mindenszentek előestéjén, az Úr 1517. esztendejében

Alázatos szolgájuk,

Martinus Luther ágostonos rendi szerzetes, a teológia elhívott doktora

Nos, Luther természetesen nem írt ilyen levelet. Az viszont igaz, hogy október 31-én tollat ragadott, és Brandenburgi Albrecht mainzi érseknek megindokolta, miért is hozta nyilvánosságra tételeit. Ebben illő tisztelettel, ám az ügy iránti szenvedéllyel egyebek mellett ilyeneket ír: „Tanúm az Úr Jézus, hogy érezve nagy gyarlóságomat és nyomorúságomat, soká húztam-halogattam, amibe most felemelt fővel belefogok… Tovább nem hallgathatok erről a dologról…”

Luther tudta, nincs visszaút. A 95 tétel kiszögezése csak a kezdet, amelynek folytatása lesz. Nemcsak az ügyében elsősorban illetékes érsek, valamint rendfőnöke és egyetemi rektora válaszát várta, hanem előbbutóbb magáét a pápáét is. Egy bizonyos: aligha ment szabadságra október 31. után.

Félreértés ne essék: ezzel nem azt sugallom, hogy nem érdemlik meg a pihenést egyházunk lelkészei és világi munkatársai, akik a reformációi ünnep kapcsán oly sokat fáradoztak. Méltó a munkás a maga jutalmára – és kell is az erőgyűjtés. Mert az igazi feladatok csak most következnek.

500 +. Egyházunk reformációi emlékbizottságában ezzel a fordulattal igyekszünk jelezni, hogy sok feladatunk van még.

Ha valaki ragaszkodna a kerek számokhoz, akkor évtizedekre találna témákat egyházunk számára. Mi mindennek lesz a fél évszázados jubileuma! Jövőre példának okáért a heidelbergi disputának, ahol Luther először különböztette meg markánsan a kereszt és a dicsőség teológusát. Majd a lipcsei vita, az „itt állok, másként nem tehetek” hitvallása Wormsban, Luther és Bóra Katalin házassága, a parasztháború, majd az Ágostai hitvallás. Pillanatok alatt össze lehetne állítani a következő tizenhárom év témáit, gyülekezeti munkaterveit…

Feladatot bőven találunk. Évről évre megjelent egy vaskos kötet a Luther Válogatott Művei sorozatban. Tolle, lege – vedd és olvasd! Egyénileg vagy gyülekezeti olvasókörben. Öt-hat kötet ráadásul még megjelenés előtt áll. Öröm, hogy – minden anyagi szűkösség ellenére – elkészült a Luther életéről szóló rajzfilmsorozat. Hamarosan megismerhetjük azt a színvonalas segédanyagot is, amelyet gyülekezeti és iskolai használatra egyaránt ajánlunk. Szakértőink tervezik Az evangélikus Budapest című könyv – és talán film – elkészítését. Az elmúlt hónapokban számos gyülekezeti vagy iskolai pályázatot díjaztunk. Reméljük, tart még a lendület.

Talán arra is képesek leszünk, hogy az ünnepi év sokak szerint kötelező ünnepélyessége után immár protokolltól mentesen, természetes módon tanácskozzunk református testvéreinkkel, mint történt az október 13-i közös zsinaton a budapesti Városligeti fasori evangélikus és református templomban. Bízom abban, hogy lesz még olyan közös úrvacsoravételünk, amikor nem külön sorokban állunk a magunk hagyományát kifejező módon, hanem egymást kölcsönösen megvendégelve lehetünk együtt az Úr asztalánál. Eljött az ideje annak is, hogy már nem pusztán annak a ténynek örülünk, hogy a katolikusok is pozitívan nyilatkoznak a reformációról, hanem munkás hétköznapokon velük is érdemben, őszinte vitákat is vállalva tudunk tovább dolgozni. Aztán nem feledkezünk meg a kisebb egyházakról, amelyek pedig ugyanúgy a protestáns család tagjai.

A mégoly ötletgazdag és színvonalas programok nem tesznek minket a reformáció méltó örököseivé. Istennel és Istenért kell birkóznunk, ahogyan belső átalakulása során Luther tette. Szenvedélyesen kell kutatnunk a Szentírást annak érdekében, hogy abban az élő Jézus Krisztus szólítson meg minket.

Hálás vagyok Urunknak, hogy egyházunk reformációi emlékbizottságának elnökeként – vagy éppen a Lutheránus Világszövetség keretében – számos szép feladatot kaptam. Jó érzés csapatban dolgozni. E munkánk közel tíz évvel ezelőtti megkezdésekor úgy fogalmaztam: nagy kérdés, mi lesz 2017. október 32-én. Nos, eljött ez az idő.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 45-46. számában jelent meg, 2017. november 19-én.

 

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek