Hit, tudomány és hálózatosság

„…a ti hitetek mellé ragasszatok […] tudományt” – olvashatjuk az Újszövetségben (2Pt 1,5; Károli-ford.). Ez a mondat járt az eszemben, amikor a közelmúltban egy nemzetközi tudományos konferencián kezembe vehettem a wittenbergi reformátornak, Philipp Melanchthonnak a budapesti Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött, saját kezűleg írt levelét. Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: dr. Fabiny Tamás

A felbecsülhetetlen értékű, 1537-ben keletkezett dokumentum címzettje a sárvári Nádasdy Tamás. Ő reneszánsz műveltségű főúrhoz illően a kultúra patrónusa volt, diákokat iskoláztatott külhonban, nyomdát létesített és iskolát alapított.

A levél éppen ez ügyben, az iskola támogatására született meg. Melanchthon jelzi benne, hogy kedves tanítványától, a Wittenbergben tanuló Dévai Bíró Mátyástól értesült Nádasdy szándékáról, amelyet ő csak pártolni tud. „Felszítod az érdeklődést a tudományok művelése iránt” – írja a reformátor. Melanchthon – a „hitetek mellé ragasszatok tudományt” jegyében – mindig vallotta, hogy a klasszikus műveltség és a személyes hit jól kiegészíti egymást. „Egyik kezetekben Szent Pál legyen, a másikban Cicero” – mondta egyszer tanítványainak, akik között jelentős számban voltak magyar diákok is. (Az ő wittenbergi egyesületük emlékét őrzi egyébként az a koronás címeres zászló, amely ezekben a napokban a Nemzeti Múzeum Ige-Idők című reformációtörténeti időszaki kiállításán is szerepel.)

A wittenbergi refomátorok – ma úgy mondanánk, a hálózatosság jegyében – folyamatosan tartották a kapcsolatot egykori diákjaikkal. Levelében Melanchthon név szerint meg is említi két magyar tanítványát: a később „magyar Luthernek” nevezett Dévai Bíró Mátyást, valamint Sylvester Jánost. Előbbit „kitűnő bölcsességű, tudományú és jámborságú férfiúként”, utóbbit „tudós emberként” jellemzi. Melanchthon arra kéri a dunántúli főurat, hogy támogassa az új hitnek ezt a két apostolát.

1537-ben vagyunk, bő egy évtizeddel a mohácsi vész után. Recsegnek-ropognak a nemzet eresztékei, küszöbön áll az ország három részre szakadása. Mindez Wittenbergből is látható, a reformátorok aggódva szemlélik, mi történik Magyarországon. II. Lajos király halála után Luther vigasztaló iratot küld Budára az özvegy Mária királynénak. Ugyanő így ír ekkortájt: „Jön a török, Isten büntető vesszeje Magyarországra.” A főurak egymásra mutogatnak, a papok a másik felekezetet hibáztatják mindenért. Melanchthon éppen azt becsüli Nádasdyban, hogy ő minden fenyegetettséggel dacolva iskolát alapít. Ezt írja neki: „Mert hogy ily körülmények között gondolsz a tudományokkal, azt bizonyítod, hogy bízol a békében és Pannónia jobb jövőjében. Rászánná-e ugyanis magát iskolák alapítására olyasvalaki, aki azt gondolja, hogy örökös lesz országa szétszakítottsága, vagy hogy hazája szolgaságra jut?”

A mohamedán veszedelem ekkor már egész Európát fenyegeti. Luther számára nem kérdés, hogy „Mohameddel” Isten az ő népének hűtlenségét bünteti. Ellene ezért elsősorban hitbeli eszközökkel kell küzdeni. „Az az örökös kiabálás, hogy a török rettenetes zsarnok, nem segít semmit. Ha tehát segíteni akarunk magunkon, bánjuk meg bűneinket, és tegyük jóvá a gonoszságokat” – írja egy helyen. Pontosan ezt vallja Melanchthon is ebben a levélben: „Nem kétséges, hogy ezek a háborúk és ez a török szolgaság bűneink és bálványimádásunk büntetése.”

Mindez a dolog hitbeli része. De hogy is mondta Péter apostol? „…hitetek mellé ragasszatok tudományt”. Melanchthon Nádasdyhoz írt levele mintegy védőbeszéd a tudomány mellett. Az „Európa tanítómesterének” is tekinthető, nagy hírű Melanchthon alázatosan felajánlja szolgálatait a magyarországi iskoláztatás érdekében: „Minthogy pedig olyannyira felkarolod a tisztes tudományokat, kérlek, engem is végy fel a többi tudós közé.” Micsoda alázat ez egy nagy tudós részéről!

Sárváron aztán – Nádasdy uram hathatós támogatásával – hamarosan megjelenik Sylvester János Újszövetség-fordítása. Éppen abban az esztendőben, 1541-ben, amikor Buda elesett. Hiszem és vallom, hogy azokban a vérzivataros évtizedekben a túlélést is szolgálta, hogy Isten igéjét magyarul lehetett olvasni és hirdetni.

Mostanában is próbás időket élünk. Nagy veszedelmek leselkedhetnek ránk. Hitre és tudományra egyaránt szükség van. Leginkább pedig arra, hogy az élő Istenhez forduljunk, az ő szavát meg ne vessük. Nos, ilyen gondolatok foglalkoztattak, amikor a lutheri reformáció kiemelkedő alakjának, Philipp Melanchthonnak a levelét a kezemben tartottam.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 82. évfolyam, 39-40. számában jelent meg, 2017. október 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál, a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a Digitalstand oldaláról.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek