Amilyennek lennie kell – Magyar nyelvű evangélikus missziói napot tartottak a Felvidéken – VIDEÓK!

Százd – A Felvidéki Magyar Evangélikusok Missziós Napjáról eljövőben jegyezte meg valaki, hogy ez a nap olyan volt, amilyennek az egyházi alkalmaknak lenniük kell(ene), mert az Ige volt a középpontban. A hirdetett és az úrvacsorában megtestesült Ige. Furcsát mondok: az Ige kevés! Kell a Szentlélek munkája is, hogy az Igét magyarázza és befogadóvá tegye az emberek szívét. Istennek legyen hála, ez utóbbi is megvolt. Ezért nem volt hosszú és terhes a három igeszolgálat, és azért maradtak olyan sokan a végéig, hogy úrvacsorát is vehessenek. Szöveg: Garádi Péter, videó: Győri András Timótheus

Százdon az Ipoly-régiónak ebben a kis falujában jöttek össze tizedik alkalommal a felvidéki magyar evangélikusok, a közöttük szolgáló magyarországi testvérek és a meghívott vendégek. 

 Az igeszolgálatokat Ferenczy Erzsébet missziós lelkésznő áhítata vezette be: Nem erővel, nem hatalommal, hanem az én lelkemmel! Azt mondja a seregek Ura. (Zak 4,6b Károli fordítás.)

Dr. Fabiny Tamás püspök pünkösdi igével szolgált közöttünk: Az utolsó napokban így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak.” (ApCsel 2,17).

 A záró úrvacsorai istentiszteleten Balicza Iván nyugalmazott lelkész Mózes első könyve 22. fejezetének több versét hozta közénk, ahol az ige arról szól, hogy Isten próbára tesz Ábrahám hitét, Izsák feláldozását kérve a pátriárkától.

Az igeszolgálatok előtt és után egyházunk gazdag énekkincséből énekelhettünk. 

 Egyedi és különleges ajándékkal gazdagodhattunk mi jelenlévők, amikor Ernst Lange: Kilenc kő című martyriumjátékát adta elő a sajógömöri, lőkösi és lekenyei gyülekezet tagjaiból alakult csoport. A hitvallásnak és a bizonyságtételnek a vállalása akár halál árán is, nagyon aktuális volt, amikor egyrészt elkényelmesedett keresztyénség, másrészt mártír keresztyénség van együtt korunk világában. A martyriumjátékot Bálintné Varsányi Vilma missziós lelkész tanította be.

 A százdiak ebéddel kínálták meg a több mint száz résztvevőt, mely után a helyi citerazenekar magyar népdalokat játszott, egy felvidéki költő saját versét mondta el és két farnadi fiatal testvérünk hegedűn és szintetizátoron játszott. 

Ebéd után még a kultúrházban közös imádság volt úgy, hogy a három „imafalra” (Hálaadás, Kérés, Bűnbánat) saját kézzel írt imákat lehetett felragasztani. 

Aki nem volt ott, megkérdezheti: „Na, és milyen volt?” 

Nagyon jó volt, ahogy egy tizedik találkozónak már lennie kell, amikor már a szervezők a korábbiakból sok tanulságot levontak. 

 Jó volt, mert 

– Nagy Olivér alsószelei lelkész gördülékenyen és professzionálisan vezette fel a programokat, 

– nem voltak protokoll vendégek, akiknek a hozzászólásait fordítani kellett volna,

– rövid volt a Peničková Hanna, helyi lelkész köszöntője és Hegedűs Csilla, a helyi felügyelő helyettes asszony ismertetése a gyülekezet történetéről,

– Isten igéje volt a középpontban –, ahogy volt már szó róla,

– a martyriumjáték is igehírdetés volt, és sok mindennel szembesített,

– volt idő a testvéri beszélgetésekre,

– más alkalmaktól eltérően, sokan maradtak a délutáni programokra is,

– Szrna Zoltán helyi hittestvérünk és a falu polgármestere, csapatával együtt tökéletes házigazda volt,

– Isten áldását érezhettük az egész napon.

Hála Urunknak, hogy Ő nem a leépülés Istene, hanem az erő, a szeretet és a józanság Lelke, ezért számon tartja a Felvidéken élő magyarokat, közöttük az evangélikusokat is. Egyedül Istené a dicsőség!

További videók és képek:

http://www.evangelikus.hu/magyar-nyelvu-evangelikus-misszioi-napot-tartottak-felvideken-2017

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek